A flamenco tánc, mint művészi kifejezési forma a cigány-andalúz nép önkifejezési szükségleteiből fakadóan, ösztönösen született meg. A gitárral és az énekkel együtt fejlődött, öltött lassan sajátos formát.

Amikor a flamenco (a XIX. század közepe táján) elkezd professzionizálódni, megkezdődik a tánc önálló művészeti identitásának kialakulása, s az ösztönös népi győkerű előadásmód alkalmazkodni kezd az akadémizmushoz. Ez nem azt jelenti, hogy az utcáról átkerül az iskolákba, hanem hogy a tánc szabályai elkezdenek kialakulni.

Mivel e művészeti ág igen fiatal, a professzionalizálódásával kialakult kódrendszer, alapelvek más táncokhoz viszonyítva még nem olyan kiforrottak, s kevéssé tanulmányozták őket.

Lippai Andrea avatott művelője ennek a táncnak, itthon és külföldön is nagy siker övezi fellépéseit.

Forrás:http://www.nlcafe.hu/cikk.php?id=53&cid=3827

• aktuális körkép a flamenco táncról
• gondolatok a flamencoról
• a flamenco irodalmi definíciója

A flamenco cigány-andalúz ihletésű népi műfaj, alapjai, melyek mélyen a hispán-andalúz kúltúrában gyökereznek, az énekben, a gitárjátékban és a táncban öltenek formát. Természetes ütőhangszerek s felkiáltások kísérik.

Mivel a flamenco tükre és tanúsága a spanyol élet számos évszázadának, a teljes emberre hatást gyakorol: viselkedésében, életfelfogásában, öltözködésében, szerep-mintáiban, teljes valójában érzékelhető hatása. A flamenco nem zár ki senkit. Mindenki aki érzi, mindenki aki átéli részt kap világából. A nép, az éneken, a gitárjátékon és a táncon keresztül máig őrzi a "flamenco esszenciát", a flamenco szabályait, törvényeit.

A flamenco, mint az ősi táncok, a mágikus rítusok szabályai szerint épül föl: a kör, a ceremóniamester és a résztvevők alkotják alapját. Úgy tűnik, némely flamenco tánc máig megőrizte e közösség szertartás-jellegét. Kétségtelen, hogy a flamencóban az archaikus rítusok minden eleme megtalálható: kis csoport, ösztönös kör-alakzat formálása, a középponti helyzet szimbólikus megerősítése. Ugyanígy, bizonyos vállfajaiban a felkiáltásokból és természetes ütőhangszerekkel képzett ritmika egyértelmű célja az, hogy a résztvevőket a transzállapot eléréséhez segítsék.

A flamenco, mint minden az életben, fejlődik, alkalmazkodik az új időkhöz, magába épít olyan változásokat és új elemeket, melyek kétségtelen, e művészet fejlődését előre megjósolhatatlan irányokba terelik.

Ma még megtalálhatjuk a flamenco körökben azokat a megismételhetetlen pillanatokat, ahol a flamenco tánc alapjai és formája egybekapcsolódnak. Ezekben a pillanatokban megtapasztalható, hogy a flamenco tánc mozdulatai egy sajátos nyelven, mélyről jövő őszinteséggel szólnak hozzánk. Ösztönösen és spontán módon megtörténik az, hogy az előadó érzelmei a nép érzelmeit közvetítik.

Látjuk, hogy a flamenco egy nép hagyományinak, kúltúrájának, tapasztalatainak, földrajzának, stb. különböző szempontjait egyesíti. Ez a háttér megvan, s ezt nem lehet elválasztani a tánc aktusától. Éppen ezért nem ugyanaz flamencót és egy flamenco koreográfiát táncolni.

A flamenco tánc mai körképe nagyon változatos és zavaros, és gyakran találkozhatunk azzal, hogy az alapok és a forma nem illeszkednek egymáshoz. Néhány előadóművész munkájában nincs meg az a szükséges belső koherencia, amely biztosítaná azt, hogy a flamenco üzenete torzításmentesen jusson el a közönséghez.

vissza a tetejére

Forróság - nyár - tánckurzusok - lüktető zenék - fülledt termekben hullámzó testek - és én egyszercsak beleszerettem egy táncba. Egy táncba? Nem hiszem. Lázasan keresni, kutatni kezdtem azt a csodát, melyet "életérzésnek" neveznek és úgy éreztem magamban is megvan, megtaláltam végre és olyan jó lenne úgy kibontani, felszínre hozni mindazokat a belső érzéseket, amelyeket legbelül érzünk - ahogyan Spanyolországban láttam. Oly spontán természetességgel, őszinteséggel, szeretettel vagy dühvel, hogy az már fáj.

Rájöttem valaminek az ízére, mely nem függ nemzeti hovatartozástól, fajtól, országtól - ez lehet mindenkié, így hát az enyém is. Nem tudom igazán megmagyarázni, miért éppen ezt szerettem meg a sok tánc közül, de büszkén vállalom. Ebben magamra találtam és megpróbálom azzal a szakmai alázattal tolmácsolni mindazt, amit tanultam és még fogok tanulni, amit eddigi táncos múltamban a legnagyobb értéknak tartottam.

A tánc mindenkié, de nem mindenki lehet táncos.

Sokan azt gondolják a flamenco a Spanyol néptánc, pedig ennél sokkal többről van szó. A flamenco az Andalúziában élő különféle népek sajátságos életérzéséből ered, mely mára már magas szintű művészetté fejlődött mind a zenében, táncban egyaránt. Egyesíti az európai és keleti kúltúrák hihetetlen gazdag művészeti értékeit és szervesen hozzátartozik az ott élő emberek vallásaihoz, mindennapi életéhez.

Talán ezért egyre nagyobb a vágy, hogy megismerjük ezt az életérzést, mely évszázadok kultúrális kincseit hordozza megában és mégis korszerű, állandóan megújulni képes. (Azonban ma már el kell választanunk a művészi szintre fejlődött profi művészek flamencóját az amatőr rajongókétól.)

A flamenco kifejezőereje rendkívüli és ezért oly vonzó. A tánc, a zene és a dal nyelvén megnyílvánuló érzések szélsőséges skáláját vonultatja fel. Olykor szenvedélyes és lázadó, erotikus és búskomor, boldog és kétségbeesett hangulatok váltogatják egymást. A táncolásmód szóló jellegű és szoros egységben van a zenével, ritmussal. A lábak kopogása felér egy újabb virtuóz hangszerrel, ugyanakkor a felsőtest és a kar mozgása lágy, folyamatos, mégis harmóniában van a ritmust ütő lábak mozgásával.

vissza a tetejére

Cante flameno népszerű délspanyol, andalúziai táncok és dalok neve. Eredete vitatott. Mór és zsinagógabeli zene hatását is feltételezik. A XIX. század elejétől kiváltképpen az andalúziai és az ókasztililai cigányoknál terjedt el, erről cente gitanonak is nevezik és sokan cigányzenének tekintik.

Két stílusfajtáját különböztetik meg. Az egyik a cante jondo, mely mélyről jövő, bensőséges zene, nevezik cante grande-nak is. A másik stílus a cante chico, a kis ének. A gitárosok (tocaoras), az énekesek (cantaoras), egy táncosnő -bailaora- köré csoportosunlnak. A cante jondo egyszerű szövege panaszos. Felváltva hangos vagy halk. Ay Ay-jal indul, szerelemről, halálról, vétekről szól, rendszerint négy verssorból épül és refrénből áll. A szabad dallamvezetés sztereotip, vagy variált ismétlésekkel szertelen díszítésekkel és változó ritmikával az énekestől virtuóz előadásokat követel, úgy, hogy drámai és rendkívül kifejező cante jondóban a sokkal szerényebb cante chicotól eltérően gitáron szemben az énekesé az elsőbbség. Alfajai a seguidilla, soleares, martinetes, solea.

A cante chico-hoz tartozik a buleira, alegria, fandango és tango. Az éneket tánc kíséri vagy csupán bevezeti. Ennek mindkét fajtája baile jondo, baile chico, szóló vagy individuális párostánc. A táncosok lábukkal dobogják zapateado, kezükkel tapsolják (palmas) vagy castanyettával ütik a taktust.